Kpop és párkapcsolat?

Sziasztok!

Halogattam, halogattam ezt a témát, de ma mintha egy jelként jelent volna meg, Korean Music csoportban felbukkant ez a kérdés, így gondoltam most kifejtem egy kicsit jobban a kpop és a rajongói párkapcsolat kérdését.

Pontosabban azt, hogy egy magyar rajongó hogyan viszonyul ehhez a témához.

Nem láttam még konkrétan sehol jobban leírva és bemutatva ezt az egészet, de a komment szekcióba nagyon sok történettel futottam össze, viszont most leginkább a saját életemmel hoznám párhuzamba, mivel mégiscsak magamból indulok ki könnyebben.

Ennyit a hosszú bevezetésről, kezdjük az elején.

Normális e, hogy 15, 16, vagy esetleg 20 évesen nem tudunk ránézni más fiúra, csak ázsiai, koreai kedvencünkre?

Tök normális. Szerintem. 

Én konkrétan abban az időszakban kerültem a kpop bűvkörébe, mikor már rendesen érdekelt a másik nem. 17 voltam, mikor elkapott a láz, de előtte sem volt másként, mivel jrock és jpop fiúkért voltam oda. Valahogy könnyebb volt egy olyan emberbe szerelmes lenni, aki távol van, akit felruházhatok olyan tulajdonságokkal, amiket én látok meg benne és Ő bizony soha nem bántott, hiszen nem volt mellettem, a közelemben. Nem kellett megbántódnom és mérgesnek lennem. Na jó volt, hogy a távoli, plátói szerelmem is csinált olyat, ami miatt megbántódtam és mérges voltam, de valljuk be, mivel cuki volt, helyes és oda voltam érte, ezért hamar semmissé vált a dolog.

Emlékszem U-KISS Kevinért annyira oda voltam, hogy egyszerűen mást nem láttam rajta kívül, aztán jött Lee Changsub és így tovább, és így tovább.

De ez teljesen normális.

Mert vannak azok a lányok, akik buliznak, pasiznak és iskolába járnak, ahol szintén a fiúkat nézik és ez is normális, mert ez az egyik fele. De vannak azok a lányok, akik kicsit mások és nehezen ismerkednek. Akiknek ha tetszik valaki csak nézik, de nem lépnek, vagy olyan tetszik nekik, aki egyáltalán nem az évfolyamtársuk, vagy a szomszéd srác. Persze ez nagyon szélsőséges így, de lebutítva nagyjából így néz ki a dolog. 

Egyik barátnőm folyamatosan pasizott, nem volt olyan pillanat, hogy ne lett volna barátja, másik barátnőm pedig általában nem is nézett rá a srácokra, így együtt olvadtunk a japán és koreai fiúkra.

De 16 évesen, amikor már körülötted szinte mindenki jár valakivel és te is tetszel valakinek, aki konkrétan felvállalja és bevallja neked, nem akarsz kimaradni. Legalábbis így volt velem. Próbálkoztam, úgy kétszer, de mindkét sráccal kb egy hónapig tartott, mert nem volt ott a plusz. Az a plusz, amit akkor éreztem, ha ránéztem KAT-TUN Ueda-ra (mert akkor bizony ő volt a rajongásom célpontja)

Aztán feladtam, mert minden fiú idióta itthon, mindegyik igénytelen, csúnya és utálom őket. Ezzel a kijelentéssel löktem el magamtól a legtöbb magyar fiút, még akkor is, ha bizony megfordult a fejemben, hogy 'húha ő helyes'. Hittem abban, hogy nekem aztán ázsiai barátom lesz, ha törik ha szakad. Kiköltözöm és valakivel összeházasodom és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

De az élet nem ilyen egyszerű és szerencse, hogy nem ilyen.

Mert bizony az ázsiai fiúk sem tökéletesek és nem mindenki az az idol, akibe bele vagyunk esve. Erre egy kpop buliban jöttem rá igazán. Mert hiába tudtam legbelül, elhinni akkor tudtam csak igazán, mikor ott volt előttem. Részben kiábrándító volt azt látni, hogy még a helyes ázsiai srácok is, akikről azt gondolnád, hogy na ő normális és biztos tisztelettudó, még azok is arra mentek, hogy leitassák és megfektessék a lányokat a partin. Persze ez sincs kőbe vésve. Nincs olyan, hogy csak fekete és fehér. Nincs olyan, hogy minden ázsiai jó és minden magyar rossz, ahogy fordítva sincsen.

Az ember mindenhol ember és bár a társadalmi szokások és a neveltetés más, azért sok mindenben mégsem mérvadó. Vagy pont hogy ez a döntő dolog. Mert - ide beszúrva - tök jó, ha találsz egy koreai srácot itthon, aki éppen itt van egyetemen, de lehet ha hazamegy, már nem fog keresni, mivel sok koreai szülő nagyon nem helyesli, ha nem koreai barátnője van a fiának. Szerintem tudjuk elég jól, hogy Korea is van annyira rasszista, mint Magyarország. De bármi megeshet.

Visszatérve, sok minden befolyásoló tényező és sok akadály van akkor is, ha sikerül összejönni álmaid koreai fiújával. De nem minden ázsiai lesz a te idolod. Mert még ha helyes is a kedvenced, lehet hogyha megismernéd, mégse lenne olyan szipiszuper, mint azt elképzelted. Mert te ruházod fel sok tulajdonsággal, amit látni szeretnél és nem feltétlenül a hús-vér személyt figyeled, nem ismered személyesen, így konkrétan abba vagy szerelmes, akit elképzelsz.

Ami addig nem baj, amíg ez nem veszi el az életedet. Mert bizony van egy idő, amikor be kell látni, hogy ez így nem fog menni életed végéig. Hogy ki kell nyitni a szemed, mert lehet az a srác, akivel minden nap a buszon együtt utazol és annyira figyel, na ő lesz az igazi.

Nekem is így volt. 24 éves koromig el sem tudtam volna képzelni, hogy nem ázsiai lesz a barátom, férjem. Aztán a párom belibbent a munkahelyemre és első látásra elvarázsolt. Mert ott volt a plusz, amit addig csak az idolokban láttam. Az a varázs, amit máig, másfél év elteltével is érzek, ráadásul úgy, hogy lehullott mindaz a rá aggatott tulajdonság, amikkel én ruháztam fel a legelején. Ismerem őt teljesen, kívülről-belülről, ahogy ő is engem. Elfogadja, hogy én ilyen vagyok, hogy Korea mindig is a rajongásom célja lesz, hogy imádom a koreai fiúkat, mivel még mindig ők az ideáljaim. Én pedig elfogadom, hogy szereti a PC játékokat és még megannyi bolondsága van, ahogy nekem. Így tudunk együtt élni, már egy éve és tervezni a közös jövőt.

Nem feltétlenül az a lényeg, hogy ki hogy néz ki. Persze nem utolsó szempont, de nem az a döntő, hogy na ő koreai, vagy sem. A lényeg az, hogy kivel érted meg magad rendesen, kiben érzed azt a pluszt, ami kell ahhoz, hogy hosszútávon légy együtt valakivel. Ha az illető ázsiai, akkor az, ha pedig nem, hát semmi baj nincs azzal sem. 

Csak járj nyitott szemmel.

Utóirat: Két nagyon jó dolog van abban, hogyha az idolodra vársz:

1. Olyan mércét állítasz fel, amit nehéz átlépni, így minden jöttment nem fog az életedbe sétálni, kevesebb párkapcsolati csalódás ér. (Hozzáteszem némileg kellenek ezek a botlások is, mivel ezekből tanulsz)

2. Vársz. Anyukám szavaival élve pedig: Várt lány Várat nyer. Magyarul mondva, ha kivárod a megfelelőt, akkor egy olyan személyt nyersz, aki tényleg az igazi lehet és méltó vagy hozzá.